A szabadság íze
Mai napig nem hiszem, el, hogy túl vagyok rajta. Mint aki hosszú idő után először vesz levegőt. Olyan jó, hogy vége! Bár még mindig folyton rágondolok, meg álmodtam is róla.
Egészen jól ment. Fél kettőre mentem oda, akkor ment a bizottság ebédelni - örültem, mert jóllakottan rendesebb az ember. Beszélgettünk a várakozó másik csajszival meg két sráccal. Mondhatni, elütöttük az időt, jobb volt így mint körmöt rágni. A srácoknak 62, 64 lett az írásbelijük, a csajnak 70 vmennyi - mikor benyögtem az én eredményem, onnantól kezdve zseniként kezeltek, az egyik csávó mondta is, hogy minek parázok, biztos valami "tudós arc" vagyok.
Jennifert hívták először, utána jöttem én. Bemelegítő kérdésnek feltették, hogy mit csináltam délelőtt - azt mondtam, 10kor keltem, reggeliztem és játszottam a tesómmal. Ekkora kamát! Semmit se bírtam lenyomni a torkomon és egész délelőtt a plafont bámultam, várva, hogy végre indulnom kelljen. Na mindegy. A vizsgáztatóm kedves volt, szépen, lassan és érthetően beszélt. Mindent értettem, szerencsére. A beszélegtős résznél a város és az autók volt a téma, nem volt valami nehéz. A vitáért nagyon hálás vagyok, mert a school uniform volt a téma, amit még ki is dolgoztam itthon pro-contrára. Én pro voltam, és szerintem egész jól ment a dolog. A harmadik feladathoz 4 képet kaptam, a gyerek-szülő kapcsolat volt a téma. Ez már jobban döcögött. Volt hogy szenvedtem párszor, hogy mit s mondjak, de összességében nem volt rossz, és örülök, hogy vége.
Játszottam, szombaton edzésem volt, levonatoztam Agárdra (imádok vonatozni! Igazi nyár hangulata van...) kártyáztam, pingpongoztam, aludtam, elolvastam egy könyvet, kilakkoztam a körmöm. Ma délután hazajöttünk. Kezdem embernek érezni magamat!
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
