Szalagavató. After.
Jóóóó volt a szalagavatóm. Igaz, nem volt zökkenőmentes, de ennél jobbat már nem is lehetett volna elvárni.
Eléggé zűrös volt az egész nap, délelőtt tényleg elmentem a Corvinusra "egyetemi levegőt szívni" ami sokat nem igazán ért, mert pont akkor kellett eljönnöm, mikor a lényeget elkezdték volna - és sajnos nem jött meg az az érzésem, hogy márpedig nekem ide kell tartozni. A fodrászhoz pontosan odaértem 1re, de fél kettőkor tudott velem foglalkozni, mert addig valaki más szalagavatós frizuráját csinálta. Kezdtem ideges lenni, hogy kifutok az időből. Szép hajat csinált, csak félpercenként telefonált, úgyhogy nagyon kellett igyekeznem fel a várba a sminkeshez - a fél osztályom ott tobzódott hajra és sminkre várva - kértem, hogy előrejöhessek , és amíg vártam, sikeresen lemostam a körmömről a kék lakk maradékát is. :D A szememmel kevésbé voltam megelégedve, de az is szép lett - rohantam haza, hogy időben összecuccoljak, mert Peti 4re jött értem kocsival. Épphogy össze tudtam szedni mindent - két óriási zsák cucc és a ruha... Örültem, hogy öt kanál kaját magamba lapátoltam, és máris Peti kocsijával zúztunk összeszedni Liwyt és Gabit, aztán mentünk a suliba. Csak a várakozás volt idegtépő, de mikor elkezdődött, már teljesen nyugodt voltam. A szalagtűzés nagyon szép és megható volt - Zsuzsa néni mindenkinek személyre szóló üzenetet mondott - nekem azt hogy "hát nagyon szomorú lettem volna, ha nem lettél volna az osztály tagja" amire én annyit tudtam válaszolni, hogy "örülök hogy az lehettem." Szép csöpögős^^ De örültem, hogy nem estem ki a magassarkú cipőmből a vonulás közben.^^
Kivonulás, futás magunkra rángatni a fehér rucit. A keringő nagyon szépen sikerült, nem volt semmi gikszer, nem estem hanyatt, és a cipőm is remekül érezte magát a lábamon. Zsuzsa néni nagyon meghatódott, mikor felvonultunk neki a rózsákkal - erre nem volt felkészülve, úgyhogy nem tudta visszatartani a pityergést. Az egyetlen kis malőr az osztálytáncunkban következett be, ott ugyanis sikeresen elestem - nem volt valami méltóságteljes a fekete vámpírjelmezemben. Csúszós volt a talaj. Ciki. Hát mindegy, sokan nem vették észre állítólag.^^ Biztos azért szúrt így ki velem a sors, mert túlságosan elbíztam magam - a keringő után arra gondoltam, hogy nagy baj már nem történhet... Szinti meg nem kapott mikrofont, úgyhogy nem lehetett hallani, amit mondott, az UV-s számnál nem volt elég sötét, de a fiúk táncán én személy szerint remekül szórakoztam, de a közönség nem röhögött eleget, szerintem nem vették a lapot.
A végén miiindenkivel táncoltam, beleértve aput, nagyapát és az osztályom hím tagjait (igaz, nem mindenki tolongott értem, de igyekeztem kellően erélyesen nézni, hogy minden fiú tudja, mi a dolga :D). Felkért néhány bevállalósabb tanár is, egészen meglepődtem, Czirók (aki még Orsit is megtáncoltatta!), Géza bá és Tamás Feri, ami elég nevetséges volt, mert csak úgy suhantam vele ide-oda, elég furán táncolt^^" Gergő is volt olyan édes, hogy felkért (ha már Andris nem tudott eljönni, igyekezett helyettesíteni) pedig nem is tudott keringőzni, és elég hülyén érezte magát. Tacsi igyekezett messziről elkerülni a táncparkettet, de elkaptam és lerángattam, amire igencsak büszke vagyok. Vele muszááááj... :)
Az after parynk is jóóóóó volt, leszámítva, hogy a béna szervezés miatt nem sikerült a Living Roomot zártkörűvé tenni, és minden suttyó bejöhetett, akik zavarba ejtően nyomultak. Annál is inkább, mert sikerült egy eléggé merész rucit beszereznem, amire kaptam pár megjegyzést, de azt hsizem, eléggé tetszett a hímközösségnek^^" Négyig táncoltunk, akkor ugyanis a hely kiebrudalt minket. A saját szalagavató afterünkről! Hát ez nem volt valami szép. Még szerencse, hogy már jártak haza buszok. Siettem, mert a lábam kezdte helyteleníteni a magassarkút (amit egyébként nagyon megszerettem) az arcomon ott volt egy kiló vakolat, és a tornyot is le kellett bontani a fejemről. Végül ötkor ágyba jutottam. Még most is a szalagavatón gondolkozom egyébként - folyton felidéződnek az emlékek. Furcsa, mennyi macera jár egy három perces keringővel - ruha, haj, smink, az a sok próba - és szinte észrevétlenül megy le az egész. Az egyik percben még a bevonulásra várunk, a következő snittben pedig már az öltözőben dobáljuk le magunkról a cuccot. Nem is emlékszem, milyen is volt valójában maga a tánc...
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
