BájBájBlog
Csütörtök-pénteken itt volt Ren, és segített új blogot gyártani, úgyhogy mostantól oda térek át. Hogy miért? Talán meguntam ezt, meg állítólag az egyszerűbb... Meglássuk. Azért hiányozni fog ez a csigusz.
Good morning
Megvolt a bankettem tegnap. Gyönyörű hely, gyönyörű emberek (egyik csaj szebb volt mint a másik, engem is beleértve^^) gyönyörű kaják (igaz, a csirke steakem el lett cserélve, Barbi megette (azok után hogy Marci előtte olvasta fel, ki mit rendelt pntosan - no comment) - de azért az a mustáros izé is jó volt amit végül ettem. Jahm, és gyönyörű italok is, és mindenki gratulálhat, aki eddig átkozott, tessék, átestem a tűzkeresztségen, mert ki tudja, miért, de életemben először ittam annyit hogy az kicsit több volt a kelleténél (csak kicsit! >.<) de azért a bankett utáni buliból már nem sok maradt meg, köbö negyed óra után távoztam a Morrisonsból taxival. Ééééés remek volt a reggelem, na jó, nem volt kifejezetten vészes, egészen összekapartam magam és most, Shizu sulijában gépezgetve - oldalamon Rennel^^ - azt mondhatom hogy egészen jól vagyok, de grrr, ez azért nem kell többet (annal ellenére, hogy tényleg nem volt semmi komoly gáz. >.<)
Ma Csücsizés, Tenshinél alvás, kaptam szülinapi ajit és este még defendózni is fogok ami juj, de erről majd később.;)
Confessio
Csokrot kaptam, három hatalmas rózsával...
Hiszen csak az első számít.
Utolsó evezőtúrám
Andi: Tudod, Marci, ha összebújunk, kevésbé fázunk.
Bori: Marci, erre kell azt mondani, hogy az igazi férfi tűri a hideget...
Hazajöttem életem utolsó szilágyis vízitúrájáról. Bár erre a túrára és a nosztalgiára is visszajárhatunk majd, szilágyis diákként mégiscsak ez volt az utolsó. Ennek okán egyfajta nosztalgikus, igazi “túra túra” élményre számítottam - az élmény megvolt, annak ellenére, hogy az idei túra sok mindenben eltért a jól megszokottól (amit márpedig jól megszoktam, mert 6 ilyen túrán voltam, ebből 5 ugyanolyan: ragyogó napsütés, nyár ezerrel, változatlan programok…).
Az első eltérés az, hogy nem voltam ott elejétől kezdve. Harmadik nap reggelén érkeztem (büszke vagyok magamra, hogy odataláltam!) és két napot töltöttem csak a csapattal, de ezt az időjárásra való tekintettel nem is bánom.
Időjárás. Kétségkívül jobb volt, mint tavaly, ahol négy napon át szakadt az eső, de idénre egy igazi, napsütéses-pancsolós-barnulós túrát vártam, ami nem következett be. Hideg volt, néha esett, nem fürödtünk és persze nem barnultunk, de különösebb vacogás nélkül, száraz ruhával megúsztuk.
Az utolsó nap nem Kun-szigeten kötöttünk ki (bizonyos szempontból örültem, hogy nem, mert Kun-sziget a nagybetűs PUSZTA, ahol semmi sincs csak te, a sátor, a víz és a tábortűz, de azért a fíling hiányzott) mert az árvíz elöntötte az egészet, mocsár volt és magas fű… Előtte álltunk meg kempingben, WC is volt (!!!) igaz, fiú-lány együtt és a WC papír meg a zár hiányzott, de ugyan ki vár el ilyesmit?
A kempingben Gábor bácsiék szokásos bőségtálja (spagettiiiiii) is elmaradt, mert a helyi kis vendéglőben kaptunk pörköltet, ami finom volt, csak kevés.
Utolsó nap esett, és nem ott kötöttünk ki, ahol szoktunk.
A túra minden ellenére jó volt, tegnap este beültünk a kis csárdába, kivetítőn néztük a Brazília-Elefántcsontpart meccset (3:1) dumáltunk, vicceltünk, fél óráig próbáltunk tüzet gyújtani de vizes volt a fa (maga a jelenet, ahogy az egész tábor egy tűzrakóhely körül vacog, az okos fiúk művészi tákolmányokat alkotnak, gallyak, alá koszos zsepi, fölé fenyő, az egész mint egy műalkotás, begyújtják, mert ők tudják, hogy kell, az egész tábor örömmel felsóhajt már az első láng láttán is, fél perc után kialszik, csak a füst dől a népre, legalább a szúnyogok nem jönnek, fél óráig álltunk ott, nem adtuk fel a reményt, de mégsem ment.) Ezek után egy gázlámpát ültünk körül, körbejártak bizonyos “melegítő itókák”, nem látszott más, csak a lámpa meg mi körülötte, az arcok, sztoriztunk, olyan volt mintha a fénykörön kívül nem is létezne más, csak a sötétség, mi vagyunk az egész világon… Eleredt az eső, az első cseppre elsurrantunk aludni, jó volt, egész éjjel szakadt, kétszer kellett kimennem pisilni.^^
A vízitúra a felejthetetlen élményeken kívül sok mást is jelent, nevezetesen évfordulókat.
Egy éve ázott úgy el a telóm, hogy nem tudok vele fotózni,
Két éve van meg a plüssmackóm,
Három éve járok Máthé Gábor Zoltánnal. :-)
Tyű.
Fellépés
Gyula bá félévkor is, most is elmondta (kedvelt szavajárása lehet) hogy a táncot a színpadon kell tudni eltáncolni - később hiába mutatod a függöny mögött takarító néninek, hogy márpedig te remekül tudod, csak épp most sikerült rosszul. Emiatt vagyok kicsit csalódott - nem nagyon, de tény, hogy voltak malőrök, bakik, amik nélkül szebb lett volna. Összességébe véve azért jól ment. Orsi felvette a délelőtti előadást, visszanéztem kicsiben, úgy jól nézett ki, de hogy mi lesz nagyképernyőn...
Holnap utazom le vízitúrára, állítólag rossz idő lesz, esik az eső, ami rettenetes igazságtalanság a tavaly után.
Teszt (Rentől loptam)
...hónap lennék: május
...a hét egy napja lennék: hétfő
...a nap egy időpontja lennék: alkonyat
...bolygó lennék: Vénusz
...tengeri állat lennék: csiga
...berendezési tárgy lennék: fogalmam sincs.
...bűn lennék: csábítás
...történelmi személy lennék: Jeanne d'arc
...folyadék lennék: víz
...drágakő lennék: achát
...fa lennék: fűz
...madár lennék: bagoly
...szerszám lennék: olló
...virág lennék: orgona
...időjárás lennék: zápor
...mesebeli lény lennék: tündér
...hangszer lennék: fuvola.
...állat lennék: csiga
...szín lennék: lila
...érzelem lennék: bizakodás
...zöldség lennék: paradicsom
...hang lennék: valami megnyugtató dallam
...elem lennék: föld
...autó lennék: nem ismerem az autókat O.o
...dal lennék: Enigma -Return to innocence
...film lennék: nem nézek filmeket, így szűkös a választékom... Gyűrűk ura^^
...könyv lennék: A végtelen történet
...étel lennék: fagyi
...hely lennék: vízpart
...íz lennék: édes
...illat lennék: tavaszillat
...hit lennék: katolikus
...testrész lennék: haj
...arckifejezés lennék: gondolkodó
...tanóra lennék: magyar (ejej.)
...rajzfilm lennék: A szépség és a szörnyeteg
...mértani alakzat lennék: csigavonal (ez mértani alakzat vajon?)
...szám lennék: 8
...ruhadarab lennék: top
...ékszer lennék: bokalánc
...kiegészítő lennék: fülbevaló (vagy ez is ékszer? nem, ez kiegészítő is, pont.)
...szeretet megnyilvánulása lennék: pillantás
...rovar lennék: pillangó
...gyümölcs lennék: mangó (még sosem ettem)
...sminkes cucc lennék: körömlakk (ez sminkes cucc?)
...festmény lennék: nem tudom
...szobor lennék: Ábrahám
...épület lennék: Hundertwasser-ház
Mai napom
Reggel anyuék elmentek Pécsre, és arra keltem hogy kedvesen búcsúzkodtak és elláttak jó tanáccsal hogyan tartsam fent a háztatrást. Ennek örömére rendet raktam itthon, majd fél kettőre elmasíroztam az Oktogonra, ahol taliztunk a csajokkal is viszonylag könnyen megtaláltuk A Thália színház művészbejáróját. Megállapítottam, hogy már jártam itt, és hamarosan rájöttem, mikor: a 125 éves sulim Erzsébet-napja volt itt. Amúgy imádom a színházakat, rettenetesen be tudok tőlük zsongni, mint valami ovis. Mégiscsak szeretnék ilyen helyen dolgozini, csak hát rútul lecsúsztam róla, még ha voltak is hajdan rendezői ambícióim. De imádom a színpadot! Meg azt, hogy hátul mászkálhatok, mint valami bennfentes. A próbánk amúgy elég egyszerűen zajlott, semmi macera nem volt vele, leszámítva azt hogy a szteppünknél új fent elmondták, hogy SZAR. Nos úgy döntöttünk, akkor kigyakoroljuk. Magam sem tudom, hogy volt ennyi erő bennünk, de visszamentünk a Madáchba és két órán át táncoltunk tök magunktól, aminek köszönhetően a tánc valóban kitisztult. Elfáradtam, de jó volt a hangulat. Hazafelé pedig megálltunk a Bosnyákon, és ahogy megfogadtuk, ott a tér közepén elszteppeltük a táncot. Megbámultak, megmosolyogtak, de pénzt nem kaptunk, pedig tettünk ki kalapot, hátha.
We are free now
Amióta közpéiskolába járok, szerintem majdhogynem ötödikes koromtól kezdve, minden tanár folyamatosan azzal jött, hogy az érettségin mit várnak el tőlünk. Számtalanszor felhozták, és hónapokon át gyakoroltunk rá, érettségis feladatokat csináltunk, érettségis pontszámítást. Az érettségi volt a nagy betűs rém. És most egyszerűen vége. Olyan gyorsan, mintha soha nem is létezett volna. Itthon körülugráltak, meg olyan büszkék rám hogy ihaj. De mégis mire? Semmiféle katarzist nem érzek. Egyszerűen olyan gyorsan vége lett. De most már szabadok vagyunk, itt a nyár - júúúj mik lesznek itt!
Zene - főleg 2:20-tól
Érett.
Teljesen beértem, mint egy szép piros alma. Ma volt a biziosztásom. 6-kor kezdődött, de nekem nem szóltak, így azt hittem, 7-kor (mert úgy beszéltük eredetileg) na mindegy, szóval sajna lecsúsztam az elejéről, de nem nagyon. Az elnökasszony aranyos volt, csokit osztott és beszédet is tartott (egyeseknek ez nem tetszett, mert tett pár olyan megjegyzést, hogy "ne legyünk büszkék a nem tudásra, a humán is ugyanolyan fontos mint a reál" és ezt pár fiú túlságosan a szívére vette) de alapvetően dicsért minket, és amennyire én tudom, a feleletek is korrektek voltak. Zsuzsa néni azt monda, a 150 jegyből 82 ötös.
A bizim olyan vegyes lett, az angol 83-nak örülök (mint meglestem, a szóbelin csupán 2 pontot vesztettem), a töri 90 (maximális szóbelivel) a német 96 (maximális szóbelivel), ééés hát itt a magyar. Az sajnos rút lett. 83, ami azt jelenti, hogy a szóbelim nemhogy nem javított, de le is vitt két százalékot. Ez egyszerűen azért csúf, mert köztudottan humános beállítottságú vagyok, rendszeresen domborítottam magyarórákon és két évig faktoltam is. Megnéztem, tíz pontot vesztettem, utólag a tanárt is felkerestem hogy fejtse ki, mi volt a baj, de azt mondta, nem emlékszik. Azért mondott pár dolgot, hogy mennyire csalódott, hogy tőlem többet várt volna, és néhány értelmes indok mellett felhozott pár értelmetlent is (szokása szerint) miszerint ő a csinovnyikos tételhez megemlítette volna hogy Kosztolányinál is van ilyen alak az Appendicitisben (Wtf? az mi??). Tehát egy részről egyet kell értsek vele, nem tudtam annyira brillírozni mint azt pár tétellel megtehettem volna, és tény, hogy a nyelvtant nagyon nem értettem. De benne van a pakliban az is, hogy a feleletemet nem objektíven osztályozta, hanem úgy, hogy hozzám mérte... És tőlem többet várt. Közvetlen a dolog után elég rosszul éreztem magam, látható, hogy ugyanannyi lett, mint az emelt angol és még rontott is a szóbeli... Azok után hogy köztudottan én vagyok a magyar stréber... Nade mindegy, ez van...
Hazaérve kaptam lakomát, és kiszámoltunk, hogy 435 pontom van. Hacsak nem óhajtja a Corvinus drasztikusan csökkenteni a ponthatárait, akkor szociológiára fognak felvenni.
Amúgy táncpróbám is volt ma, Gyula megnézett minket, szteppből kidobott három embert így első sor közepén állok, nagyon fasza. A gond csupán az, hogy ez a "vakok között a félszemű a menő" tipikus esete, tehát én is szörnyen béna vagyok ám...
Renci letudta a nyelvvizsgáját, helyette leégette a talpáról a bőrt, mert az ugye túl egyszerű lett volna, ha kedden tökéletesen és vidáman jöhet fel Pestre. *duzzog*.
Évforduló
Ma van anyuék 20. házassági évfordulója. Most mindenféle ünneplések követik egymást, vasárnap voltak koncerten, most hétvégén pedig Pécsre mennek. Mikor reggel felkeltem, a nappaliban egy cukancs képeslapot találtam, apu pedig este hozott egy csokor virágot. Olyan furcsa belegondolni, hogy egyszer ők is összejöttek meg minden, és azért vannak együtt húsz éve, mert szeretik egymást. Pedig hát mégis.
"Aztán tatárjárás, Muhi csata hirtelen. IV. Béla ezerkétszázharmincöttől hetven."
Jóóól ment. Vagyis vegyesen, de inkább jól. Az érettségi elnök tündéri volt, hosszasan ecsetelte hogy beleolvasott a dogáinkba és milyen érettek vagyunk, milyen okosak. Lehet, hogy más dogákat kapott?^^ Bejelentette az emelt érettségik eredményeit, az angolom 83% lett, tehát 2%-ot javítottam a szóbelimmel. Azért ez jó, összességébe véve. A német 1 pontomat, amiért fellebbeztem, megadták.
Negyeddiként feleltem, így benne voltam a kezdő brigádban. Marci indított angollal, majd Zsu és Gábor a némettel. Aztán én. A német jól ment, apró elakadásaim voltak de végülis kiderült, hogy nem irtott ki belőlem minden tudást az angol. A szituációnál au-pair munkára jelentkeztem, a kifejtős témám pedig a Reise, Urlaub volt. Utólag csicseregték a madarak, hogy maximális pontszámot kaptam.
A magyar érdekes volt. A csinovnyikos tételt húztam, és szerintem nagyon szépen el is mondtam amit kellett. Valahogy Tarján mégis húzta a száját, nem tudom, mi nem tetszhetett neki. Majd utólag megbeszélem vele. Pont akkor jött be a terembe Tamás Feri, mikor elkezdtem a nyelvtantételt. Ez nagyon ciki volt, mivel abból semmit sem értettem. Egyszerűen a feladatot sem fogtam fel. A tétel a "Beszéd, nyelv, szöveg" volt, de a feladatom így hangzott: "Bizonyítsa példákkal, hogy a nyelv társadalmanként, közösségenként eltérő." Ez pedig az én fejemben egy más tételnek, a nyelvváltoztoknak az anyaga volt - itt kell megemlíteni a nyelvjárásokat, csoportnyelveket. Egyszerűen tehát nem tudtam, mit várnak tőlem, és az idézet se segített sokat. Elmondtam ezt a nyelvjárásos dolgot hosszas kacifántos körítéssel, és bár láttam, hogy nem igazán ezt várja Tarján, azért azt mondta, hogy amiket elmondtam, jó volt... Csak Tamás Feri ne lett volna bent.
A töri volt a legjobb, arra vagyok a legbüszkébb. Nem, nem a nácik. Mikor először megláttam a tételcímet, megijedtem: "XIII. sz. társadalma". Azán kiderült, hogy tatárjárás. Eseménytörténet, pusztítás, IV. Béla politikája. Rengeteg nagyon jó forrásom volt, és szerénytelenség nélkül állítom, hogy brillíroztam. A felelés után kaptam pár kérdést, azokra is tudtam válaszolni. Este Czirók megsúgta, hogy max. pontszámot kaptam. (HCS-nál! Ez kb. egy miniszterelnőki kinevezéssel egyenlő, de komolyan.)
Voltam még edzésen is, utána pedig beültünk páran "ünnepelni" valahova az Etele téren, ahonnan igazán kacifántos módon keveredtem haza. Egyébként a többiek érettségije is többé-kevésbé jó, már akivel beszéltem. Szegény Gábor, kihúzta az egyetlen olyan kémia tételt, amit nem tudott. Mindenből csillagos hatosra felelt volna, ez meg nem ment neki, mert biokémia volt benne és a különtanára sem tudta, ezért nem tudták rendesen átnézni. Olyan szomorú volt. Ez olyan méltatlan, amikor bárki megmondhatja, mennyire megy neki ez a tárgy - még a Zsuzsi is jobbat felelt nála, akiről köztudott, hogy egy nulla kémiából. Csak ő meg azt az egy tételt húzta ki, amit tudott.
Mi Murphynk, ki vagy a mennyekben...
Érettségire várva
Körülbelül 8 óra múlva kezdődik a szóbeli érettségim. Ennek fényében valószínűleg nem blogbejegyzést kéne írnom, de sebaj, nem ez fog számítani. Amúgy mindent úgy-ahogy átrágtam (most még ráguglizom, hogy mi is az a szövegkohézió) de azért van némi baljós előérzetem. Az elmúlt két napban egy gyorstalpaló némettanfolyamot végeztettem magammal, aminek során megbizonyosodtam róla, hogy tudok németül, de lehet, hogy mindez kevésnek bizonyul. Nem szeretnék égni, de sajnos töriből és magyarból is vannak olyan tételek, amiket nagyon nem szeretnék húzni, és úgy érzem, hogy valahogy azok kerülnek majd a kezembe. Pedig megálmodtam, hogy a töritételem a náci Németország lesz. Azt még tudom is, remélem, bejön. :)
Julius Caesar bánata
Szorgalmas tételkidolgozás és némi csereüzlet útján tegnapra megszereztem az összes tantárgyhoz szükséges anyagot. Nincs is már hátra más, mint betölcsérezni a fejembe. Mostanra megtanultam már nyolc töritételt, mindjárt megyek vissza a többihez. Vajon mit szólnának a Római Birodalom hajdani nagyjai, ha megtudnák, hogy ez a cefet nagy birodalom is kevés volt ahhoz, hogy érettségi tételbe kerüljenek?
Célegyenesben
Ma bent voltam a suliban, németeztem, tételeztem. Peti meghozta a hordómat. A tetejére matricabetűkből kirakta, hogy BORCSA. És beletette a szülinapi csokim, amit eddig nem tudott ideadni. Hát nem tündér? O.O
Ma legyártottam a maradék törit, és megneszeltem, hogy Katának kész a nyelvtanja. Holnap tartunk még egy nagy tételcsere-hadműveletet, és utána már nincs más dolgom, mint tanulni. Jövő hét keddre osztottak be, a 4. felelő vagyok. Utána számörtájm. Gyorsan tudjuk le ezt a hátralevő pár napot!
Bölcsesség, avagy reflektálás az 1CSR-re
Ember tervez, Mesélő végez.
Aranyhalacska
Hosszú idő után először bírtam elolvasni egy könyvet. Ez jólesett, bár maga a mű (J. M. G. Le Clézio: Aranyhalacska) nem kifejezetten fogott meg. Pedig 2008-ban Nobel-díjas volt. Lehet nem úgy kellett volna olvasnom, hogy ezt a díjat keresem benne. Akaratlanul is az a filmkritika jut eszembe, amit a Gettó milliomosról olvastam: hogy a film egyértelműen Oscarért nyalizik, szegény, szerencsétlen sorsú indiai csávóval meglágyítva a nézők szívét... Nos, az Aranyhalacska is ilyen, a csajszit elrabolják, ide-oda kerül, ami engem leginkább zavart, hogy kb. minden második oldalon meg akarja valaki erőszakolni - nemre és korra való tekintet nélkül. Ezt már túlzásnak találtam. Nem nagyon tudtam azonosulni a szereplővel és tanulságot se nagyon érzek, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül kapta azt a díjat, csupán nem vagyok még elég nagylány ahhoz, hogy megértsem. Majd pár év múlva...
A szabadság íze
Mai napig nem hiszem, el, hogy túl vagyok rajta. Mint aki hosszú idő után először vesz levegőt. Olyan jó, hogy vége! Bár még mindig folyton rágondolok, meg álmodtam is róla.
Egészen jól ment. Fél kettőre mentem oda, akkor ment a bizottság ebédelni - örültem, mert jóllakottan rendesebb az ember. Beszélgettünk a várakozó másik csajszival meg két sráccal. Mondhatni, elütöttük az időt, jobb volt így mint körmöt rágni. A srácoknak 62, 64 lett az írásbelijük, a csajnak 70 vmennyi - mikor benyögtem az én eredményem, onnantól kezdve zseniként kezeltek, az egyik csávó mondta is, hogy minek parázok, biztos valami "tudós arc" vagyok.
Jennifert hívták először, utána jöttem én. Bemelegítő kérdésnek feltették, hogy mit csináltam délelőtt - azt mondtam, 10kor keltem, reggeliztem és játszottam a tesómmal. Ekkora kamát! Semmit se bírtam lenyomni a torkomon és egész délelőtt a plafont bámultam, várva, hogy végre indulnom kelljen. Na mindegy. A vizsgáztatóm kedves volt, szépen, lassan és érthetően beszélt. Mindent értettem, szerencsére. A beszélegtős résznél a város és az autók volt a téma, nem volt valami nehéz. A vitáért nagyon hálás vagyok, mert a school uniform volt a téma, amit még ki is dolgoztam itthon pro-contrára. Én pro voltam, és szerintem egész jól ment a dolog. A harmadik feladathoz 4 képet kaptam, a gyerek-szülő kapcsolat volt a téma. Ez már jobban döcögött. Volt hogy szenvedtem párszor, hogy mit s mondjak, de összességében nem volt rossz, és örülök, hogy vége.
Játszottam, szombaton edzésem volt, levonatoztam Agárdra (imádok vonatozni! Igazi nyár hangulata van...) kártyáztam, pingpongoztam, aludtam, elolvastam egy könyvet, kilakkoztam a körmöm. Ma délután hazajöttünk. Kezdem embernek érezni magamat!
Köszönöm, jól vagyok!
Meglepően jól. Magam is csodálkozom, jóval rosszabbra számítottam. Talán az elmúlt hónapnak köszönhető, hogy kicsit bátrabb vagyok - úgy érzem, mégiscsak van egy nyelvtudás-szerűségem, legalábbis meg bírok szólalni. Mindenképpen fontos lenne viszont jó tételt húznom. Aztán szeretnék gyorsan túl lenni rajta, mert már tököm kivan vele. Ha végeztem, sürgősen rá kell állnom a németre, ki kell dolgoznom a többi tárgyat, meg kell photoshopolnom a szerenádos képeket Petinek, játszanom kell, meglátogatni a nagyszülőket, Tomát, epilálnom és kilakkozni a körmeimet. Mindezzel csak a retkes angol miatt várok. Essünk neki. Harci ordítás a sikerért:
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Gyógyulj meg, Tomci!
Az előbb hívtam fel Tomát - motorbalesete volt szegénynek. Elcsúszott ezen a csúnya esőn, és nekiment egy autónak. Most a kórházban van, a lábán van egy seb és eltört a térde. Azt mondta, rendbe tették, nemsokára mehet haza, de otthon is pihennie kell. Viszont tökéletesen meg fog gyógyulni. Valamikor majd meglátogatom, csak nem most, az angol miatt. Szegény, mindig mondtam neki, hogy vigyázzon magára. Annyira féltem, erre ő meg töri-zúzza magát. >.< :-(
